Találd meg önmagad... mielőtt én talállak meg!

2016. október 31. 20:42 - Daven Darkmoor

Budapesti GBT, ami nem Great BriTain, hanem a Goth Blogger Találkozó

Alcím felesleges a hosszú cím után.

Cathreen Misery arra kérte a találkozón jelenlévő bloggereket, hogy aki tud, írjon egy rövid élménybeszámolót az eseményről, itt az enyém.

Előzménykényt annyit, hogy az ezt megelőző első és egyetlen goth találkozómon a két szervezővel együtt hárman voltunk, nagyon reméltem, hogy a második, ami miatt Debrecenből Budapestre is utaztam, nem így sikerül.

Megérkeztem a helyszínre, a Krak'n Town steampunk saloon-ba, ami egy nagyon hangulatos, számomra tökéletesen megfelelő hely volt. Felmentem a galériára, és nagy meglepetésemre a szervező Cathreen egyedül ült odafent. Utána megérkezett Annie, Bella és Nick'o, utolsónak pedig Impi futott be. Így összesen hatan voltunk, családiasan, aminek nagyon örültem, mert így meg tudtam ismerni mindenkit. Nem lett volna jó, ha túl kevés a részvevő, de akkor sem, ha túl sok. Ez így pont megfelelt.

14900499_1134096523292550_6789595050562717324_n.jpg

Nagyon élveztem, nagyon kedves embereket ismertem meg és szép emlékekkel távoztam, hozzáfűzni pedig még annyit tudok, hogy remélem, nem ez volt az utolsó alkalom.

dscn3097.JPG

Címkék: Egyéb
Szólj hozzá!
2016. október 22. 17:38 - Daven Darkmoor

A 'Goth Ezer Arca' kihívás

Kedd (a szombatabbik fajtából) - Dark Mori

Most, szombaton jutottam el odáig, hogy folytassam a Gothic Outfit Challange-et a keddi nappal, ami pedig nem más, mint a Dark Mori.

tuesday_dark_mori.jpg

A japán név jelentése 'sötét erdő', egy kicsit sámános-boszis-remetés érzetet keltett bennem a stílus, még az is lehet, hogy a mindennapi életem részévé válik. Ezek után már csak Daven Darkmori-nak fognak hívni az emberek.

darkmori.jpg

Nem egy minőségi kép, de a telefonomtól már csak ilyen telik.

Címkék: Egyéb
Szólj hozzá!
2016. október 14. 22:15 - Daven Darkmoor

The Spooky Halloween TAG

Üdv!

Pár hónap kihagyás után egy TAG-gel jelentkezem, mégpedig a legújabbal, fogadjátok szeretettel (vagy mivel)!spooky_halloween_tag.jpg

  1. Kedvenc horror vagy Halloween témájú dalod?

Van pár. Horrorosabbak közül pl. Motionless In White - .Com Pt II, The Misfits – Saturday Night, Creature Feature – The Greatest Show Unearthed, kifejezetten Halloween témájú meg nem jut az eszembe.

  1. Nevezd meg, hogy mivel nem akarsz összefutni egy sötét erdőben vagy egy elhagyott épületben (például nem akarnék találkozni egy vérfarkassal egy sötét erdőben).

     Démon. A démonokat nem komálom.

  1. Játszottál már valaha Szellemtáblával?

     Nem.

  1. Kedvenc horror szörnyed vagy gonoszod (film, könyv)?

     Jennet Humfrye, avagy a fekete ruhás nő (A fekete ruhás nő c. Susan Hill könyv és film)

  1. A legijesztőbb dolog, ami veled történt, mikor egyedül voltál.

     Talán a valószínűleg kopogószellem. A szekrényem ajtaja kivágódott és szép ívet leírva a naptáram kirepült belőle.

  1. Ha fel lennél bátorodva, hogy eltölts egy éjszakát, egy kísértet házban, megtennéd?

     Attól függ, hogy kivel és milyen körülmények között, de megpróbálnám mindenesetre.

  1. Babonás vagy?

     Nem. Előszeretettel viszek véghez olyan dolgokat, amiket egy normális ember babonásnak tart.

  1. Láttál valaha figurákat / alakokat a periférikus látásodban? (pl láttál valakit a szemed sarkából)

     Többször is. Egyszer elalvás előtt az ágyam mellett állt és kapálózott, egyszer meg a jobb szemem sarkából sétált felém valaki, aki ott sem volt, mire odanéztem.

  1. Melyik városi legendától félsz leginkább?

     Ezt a kérdést átfogalmazom.

Szóval, melyik városi legendát tartom a legizgalmasabbnak? A Slenderman-t. Elsőre klisésnek tűnik, de ha beleásod magad, nagyon izgalmas.

  1. Melyiket szereted jobban? Gore vagy thriller (véres film vagy thriller film)

     Mindkettő, bár az a film minőségétől függ.

  1. Hiszel a múlti dimenziókban vagy világokban (tehát szerinted létezhetnek, lehet igazság alapja az elméleteknek)?

     Mindenféleképpen.

  1. Készítettél valamikor, bármiféle bájitalt?

     Igazit, aminek hatása is lenne, nem.

  1. Könnyen meg lehet ijeszteni?

     Nem.

  1. Játszottad valaha a Bloody Maryt?

     Nem.

  1. Hiszel a démonokban vagy az ördögben (akár mindkettőben)?

     A démonokban, mint visszajáró gonosz lelkek egy erősebb formájában, igen, ördögben viszont nem.

  1. Egyedül vagy otthon, de lépéseket hallasz a lakásodban. Mit teszel?

     Nem tudom, mit reagálnék élesben, de (így mentálisan) biztos fognék valami fegyvert (pl. kést) és körbejárnám a lakást.

  1. Ha csapdába esnél egy ijesztő filmbe, melyik lenne az? (melyik horror filmben lennél)

     Ötletem sincs…

  1. Ha csak egyetlen Halloween-i ruhát / öltözéket hordhatnál életed végéig, melyik lenne az?

     Vámpír (a viktoriánusabb fajtából).

  1. Szeretnél egyszer éjszaka temetőbe menni?

     Többször is, ha először bejön.

  1. Egy zombi apokalipszisben találod magad. Milyen fegyvert választanál?

     Az Aim for the head szabályt figyelembe véve valamiféle pisztolyt vagy puskát, a szívem viszont a balta felé húz.

  1. Melyiken vennél részt szívesebben? Egy Halloween-i partin vagy elmenni „adsz vagy kapsz/csokit vagy csalunk” játékra?

     Ijesztő jelmezben ijesztgetném a „Trick or treat”-et játszó gyerekeket, akik ijedtükben csokijukat eldobva és hátrahagyva menekülnének egy melegebb éghajlatra, így enyém lenne az összes csoki muhahahahaaaaaaaa!!!!!

  1. Egy horror filmben vagy. Melyik lennél: az utolsó lány / fiú (túlélő), az első áldozat, a komikus, a szkeptikus, az okos vagy a gyilkos?

     Vagy a komikus, vagy a gilkos.

  1. Megnézel valami boldog dolgot, miután láttál egy horror filmet, hogy tudj aludni?

     Nem volt még rá példa, mert még mindig azt a horrorfilmet keresem, ami képes ezt kiváltani (amire az esély 0,01 %).

  1. Mialatt horror filmet nézel, te vagy az a személy aki: kiabál a karaktereknél (ne menj oda!), egész idő alatt eltakarja a szemeit vagy az, aki elalszik közben?

     El nem alszok, de pókerarccal nézem végig.

  1. Te vagy az, aki megijed, vagy az, aki megijeszt másokat?

     Megijeszt. Mindig. Mindenkit.

  1. Kedvenc ijesztő könyved?

     A fekete ruhás nőt nagyon szerettem, de ténylegesen ijesztőt még nem olvastam.

  1. Mennyi idős voltál, mikor láttad az első horror filmed (én hozzá tenném még: és melyik volt az)?

     Nem tudom, de az első, amit végig láttam, az a Nem fogadott hívás volt, 8.-ban.

  1. Mi volt az első Halloween öltözéked (kosztümöd)?

     Kaszás? Mágus? Nem tudom…

  1. Ebben az évben, minek öltözöl Halloweenkor?

     Megtestesítem az öngyilkosságot.

  1. Ha lehetne egy aranyosan ijesztő állatod (fekete macska, bagoly, denevér, patkány, farkas) melyiket választanád? (spooky-ra nincs más szavam)

     Denevér, farkas vagy holló.

Címkék: Egyéb
Szólj hozzá!
2016. június 06. 18:38 - Daven Darkmoor

A 'Goth Ezer Arca' kihívás

Hétfő - Nu Goth

Barátom, Wikka ajánlotta ezt a kihívást azzal a felkiáltással, hogy a női bloggerek már ismerik egymást, most az ellentétes nemre is kíváncsiak volnának. Érdekesnek találtam, hát beleástam magam. A kihívásban szereplő stílusok felét kapásból meg tudnám oldani, volt viszont néhány, amely kisebb fennakadást okozott. Ilyen volt például a mai, egyben első stílus:

monday_nu_goth_1.jpg

Nem ismertem a stílust, nem is nagyon fogott meg, és enyhén aggasztó dolgot olvastam róla: nehéz egy fiúnak úgy nu goth-á válnia, hogy fiús maradjon. A férfi nu goth-okat leginkább sátánista rapperekhez lehetne hasonlítani. Utánanéztem képekben, és megpróbáltam összehozni belőle valamit, ami akár nu goth is lehet (és remélhetőleg nem léptem át a határokat nemi identitásom terén):nugoth2.jpg

Nem biztos, hogy kész leszek egy hét alatt, de nagyon igyekszem minden nehézséget megugrani mind a felszerelésben, mind időben, szóval valószínűleg holnap várható a Dark Mori.

Címkék: Egyéb
Szólj hozzá!
2016. május 26. 21:34 - Daven Darkmoor

Zene TAG

 

Bleeding Raven-nél találtam rá erre a TAG-re, remélem, tudok újat mutatni. A szám címére kattintva meg tudjátok nyitni a Youtube-linkjét.

  1. Egy szám, aminek a címében benne van egy szín, amit szeretsz.

Fekete^^

Motionless In White - Black Damask

  1. Egy szám, aminek a címében van egy szám, amit szeretsz.

13.

Midnight Syndicate - The 13th Hour

  1. Egy dal, ami a nyárra emlékeztet.

Egy gyulai nyaralásom alkalmával voltam belezúgva ebbe a számba.

System Of A Down - ATWA

  1. Egy dal, ami valaki olyasvalakire emlékeztet, akit inkább el kéne felejtened.

Évek óta vetettünk véget kapcsolatunknak, viszont minden alkalommal, mikor meghallom a számot, ő jut az eszembe.

HIM - Katherine Wheel

  1. Egy dal, amit HANGOSAN kell lejátszani.

Ezt nem lehet halkan.

Children Of Bodom - Are You Dead Yet?

  1. Egy dal, amire táncolni támad kedved.

Az egész szám ritmusa olyan, hogy muszáj rá valahogy mozognod, táncolnod.

Listen up now, motherfuckers, this is how it’s going to be…

Motionless In White - Infamous

  1. Egy vezetéshez való dal.

Nem vezetek, de ez olyan lenne.

Midnight Oil - Beds Are Burning

  1. Egy dal drogról vagy alkoholról.

VODKA!

Korpiklaani - Vodka

  1. Egy dal, ami boldoggá tesz.

A Darkling-ban már említettem…

The Misfits - Diana

  1. Egy dal, ami szomorúvá tesz.

Ezt az egyik depis időszakomban hallgattam rongyosra.

Avril Lavigne - When You're Gone

  1. Egy dal, amit sose unsz meg.

Nemrég találtam rá, szerelem első hallásra.

Avatar - Bloody Angel 

Esetleg még ez:

Creature Feature - The Greatest Show Unearthed

  1. Egy dal kiskamasz korodból.

AC/DC - Back In Black

  1. Kedvenc 80-as évekbeli számod.

Örökzöld, imádom, főleg a szólót a közepén.

Metallica - The Four Horseman

  1. Egy dal, amit szeretnél, hogy játszanak az esküvődön.

Szép, romantikus szám.

Schoolyard Heroes - The Last Man On Earth

  1. Egy szám, amit eredetileg egy másik előadó ad elő.

Eredetileg Iron Maiden, de a Cradle-éké jobban bejön.

Cradle Of Filth - Hallowed Be Thy Name

  1. Az egyik kedvenc klasszikus zenéd.

Meg szeretném tanulni gitáron.

Biber - Passacaglia

  1. Egy dal, amit szívesen karaokéznál duettben.

Ha valaki vevő rá, szóljon.

Within Temptation - Utopia

  1. Egy dal abból az évből, amikor megszülettél.

Vegyük az ebben a testben töltött életem születési évét, mert néhány évszázada még nem nagyon volt olyan zene, amit (vámpír lévén) rendszeresen hallgatok, hallgattam. 0:36-tól kezdődik maga a zene.

Smash Mouth - All Star

  1. Egy dal, ami elgondolkodtat az életről.

Valami van ebben a számban, ami (szöveg híján is) elgondolkodtat. Nem csak az életről, hanem bármiről és mindenről.

Nox Arcana - White Woodlands

  1. Egy dal, ami sokat jelent számodra.

Saját szám, csak élő felvételünk van róla. Azért fontos, mert annak a valakinek írtam, akit szeretek.

Gate69 - Egyedül

  1. Egy kedvenc szám, egy ember nevével a címében.

Dark Sanctuary - The Garden Of Jane Delawney

  1. Egy dal, ami előre visz.

Ha a koporsókészítős szöveg nem is, de a zenei alap mindenképp.

Cradle Of Filth - Coffin Fodder

  1. Egy dal, amit szerinted mindenkinek meg kellene hallgatnia.

Serj Tankian - Lie Lie Lie

  1. Egy dal egy bandától, akik bárcsak együtt lennének még.

Schoolyard Heroes - Dude, Where's My Skin?

  1. Egy dal egy előadótól, aki már nem él.

Egyből itt van kettő is, Freddie Mercury és Michael Jackson együtt.

Freddie Mercury & Michael Jackson - There Must Be More To Life Than This

  1. Egy dal, aminek hallatán szerelmes akarsz lenni.

Paddy And The Rats - I Always See You

  1. Egy dal, ami összetöri a szíved.

Keith Urban - Tonight I Wanna Cry

  1. Egy dal egy olyan előadótól, akinek szereted a hangját.

Simone Simons <3

Epica - Feint

  1. Egy dal, amire a gyerekkorodból emlékszel.

Queen - I Want To Break Free

  1. Egy dal, ami saját magadra emlékeztet.

Mert néha úgy érzem, hogy az élet egy hazugság, ezért inkább elveszek az Álmok Útvesztőjében.

Nox Arcana - Labyrinth Of Dreams

Címkék: Egyéb
Szólj hozzá!
2016. május 25. 20:05 - Daven Darkmoor

Darkling Tag

1, Mi a kedvenc illatgyertyád?

Nem nagyon próbáltam még illatgyertyákat, maradok a füstölőnél. A citromfüveset és a cannabis-osat felettébb kedvelem.

2, Van kedvenc könyved?

Kifejezetten szeretem Darren  Shan regényes történetét, A fekete ruhás nőt Susan Hill-től és az Alice Tükörországban-t Lewis Carroll tollából, bár igazán kedveltem Agatha Christie Tíz kicsi négerét, Rowling Harry Potter-sorozatát és Gerald Durrell Családom és egyéb állatfajták című regényét.

3, Tea vagy kávé?

Mindkettő, bár manapság inkább kávézok.

4, Mi a kedvenc rúzsmárkád és -színed?

Nem rúzsozom magam :D

5, Mi a kedvenc parfümöd?

Nem használok parfümöt sem :D

6, Bele vagy zúgva valamelyik hírességbe?

Rávágnám, hogy Johnny Depp, majd rádöbbennék, hogy hetero fiú vagyok, és azt mondanám, hogy Mia Wasikowska vagy Simone Simons (Epica).

7, Ha nem hordhatnál feketét, mit választanál helyette?

Vöröset vagy zöldet.

8, Ha megváltoztathatnád a neved egy sztereotipikus goth névre, mi lenne az?

A Daven elég goth, ugye?

9, Mi a három legtutibb tipped a nyári hőség ellen?

Víz, kalap és laza, szellőzős ruhaösszeállítás.

10, Melyik dal az, ami mindig boldoggá tesz (nem kell feltétlenül gothnak lennie)?

A The Misfits – Diana című Paul Anka-feldolgozása.

11, Űzöl valamilyen művészetet?

Írok, rajzolok, zenélek, asszem ennyi.

12, Ha lenne egy bögréd, csak neked szóló felirattal, mi állna rajta?

„Don’t try to fix me, I’m not broken” az Evanescence Hello című számából.

 

13, Mi az első számú nem-goth hobbid?

Természetbúvárkodás, Gerald Durrell nagy példaképem.

14, Ha természetfeletti lény lehetnél, mi lennél?

Vámpír vagyok és élvezem.

 15, Milyen, horrorfilmekben szereplő szuperképességet szeretnél?

Nem nagyon ugrik be semmilyen szuperképesség konkrétan horrorfilmekből, de az idő megállítása mindig is igazán foglalkoztatott.

16, Magabiztosnak érzed magad, ha más gothokkal vagy dark emberekkel érintkezel? Miért/miért nem?

Kevés ilyen ismerősöm van, de magabiztos vagyok, ha ilyen stílusú társaimmal beszélek, mert majdhogynem otthon érzem magamat köztük.

17, Mi a fontosabb a kinézetben, a haj vagy a smink?

A haj, mivel nem sminkelek, és mégis szeretnek. Bár ez így reális (hetero fiú) :D

18, Mi az, amiből azt kívánod, bárcsak több lenne a szubkultúrában?

A sztereotípiákra okot adó érzelemkifejezés. Nyilván nem mindenki olyan ’depis’, mint amilyennek a külsősök beállítják a goth-okat, de valószínűleg van valami valóságalapja a közvélemény által ránk aggatott jelzőknek is.

19, Megosztanál egy zavarba ejtő történetet, ami a sötétségedhez kapcsolódik?

Nem nagyon volt ilyen, bár a ’sötét’ szót általában a hülyével azonosítják (ha másért nem is, poénból mindenképp), meg a ’goth’-ra mondják mindig azt, hogy ’kecske’ (az angol goat szóból).

20, Barkácsolsz?

A Harry Potter-es korszakomban rendszeresen varázspálcákat faragtam, de ez nem egy mostani történet. Néha kreatívkodok, bár egyre inkább vonzz ez a téma, szóval lehet, hogy a ’néha’ hamarosan ’gyakran’-ná vélik.

 

Írd le pár mondatban a tökéletes esküvőt!

Nem szeretnék nagy bulit meg felhajtást, szűk családi és nagyon-nagyon szűk baráti körben szeretném letudni, nem túl hosszan, és a lehető legkevesebb egyházi közreműködéssel. Nem vagyok oda a nagyon puccos, mindenféle felesleges felhajtással járó mennyegzőkért.

 

Igaz vagy hamis?

 

Szeretem a romantikus filmeket.

Hamis, bár van egy-két jó azok között is.

MINDIG lemosom a sminkemet lefekvés előtt.

Hamis. Nem sminkelek, nincs mit lemosni :D

Plüssökkel alszom.

Hamis.

Nem-fekete pizsamám van.

Igaz.

A mai napig hallgatok olyan fiúbandát, ami évekkel ezelőtt feloszlott.

Hamis. Ritkán hallgatok Backstreet Boys-t, de ők még működnek.

Andrew Eldritch túl van hype-olva.

Nem tudok róla túl sokat, szóval nem tudom, hogy magához képest túlhype-olják-e.

Nem szeretem a vámpírokat.

Hamis. Vámpír vagyok és élvezem.

Nem szeretem a klubokat.

Igaz. Koncertekre eljárok, de alapvetően nem nekem vannak kitalálva.

Goth/dark/alternatív emberke a párom.

Hamis. Egy (hozzám képest) egyszerű, tök normális csaj.

Elájulok a vértől.

Vámpír vagyok.

Előbb ájulok el egy póktól, minthogy háziállatként tartsam.

Mindig is akartam egy madárpókot. (=hamis)

Nem szeretem a szellemjárta házakat.

Hamis.

Mindig áttúrom a Claire's/H&M/DarkRaven Asylum kiárusítás részlegét.

Hamis. Nem mindig, és csak a Dark Raven-ét.

Sosem olvastam a Drakulát.

Olvastam. Érthető, miért vált klasszikussá.

Szerintem a "Bela Lugosi's dead" egy túl hosszú és unalmas dal.

Nemrég hallgattam meg újra, és most is ugyanolyan hosszúnak és unalmasnak találtam, mint első két alkalommal. Ráadásul zeneileg sem nagy durranás.

Címkék: Egyéb
Szólj hozzá!
2016. május 24. 20:57 - Daven Darkmoor

Lorelei

Pár hete megszállt az ihlet, hát írtam egy novellát 'Lorelei' címen, kicsit melankolikus, dark fantasy.

Lorelei

„Évek – évek tűnhetnek, múlhatnak, de ennek az időnek az emléke, soha!”

Edgar Allan Poe

 

Sok-sok esztendeje már, hogy megismertem az ír származású Loreleit, ki éveken át volt jegyesem és egyetlen szem gyermekem anyja. Mikor először találkoztunk, mindketten tudtuk, hogy nem utoljára látjuk egymást, az első pillantás mély sárgászöld szemeibe abban a momentumban megigézett. Volt benne valami, amit eddig senki másban nem éreztem. Mintha olyan furcsa, mégis csodás hatalom birtokában volna, melyet szavakkal nem lehet leírni. Együtt költöztünk el Írország egy eldugott kis falucskájába.

Lorelei sokat foglalkozott az emberek rettegése által létrejött misztikus lényekkel, a fantázia szülötteivel. Rendszeresen rajtakaptam, hogy régi, középkor körül készült könyveket olvasgat, amit mindig igyekezett úgy csinálni, hogy ne vegyem észre. Tudta, hogy nem hiszek sem a kísértetekben, sem a természetfeletti erővel bíró, mesebeli lények létezésében.

Pontosan három évvel az után, hogy kapcsolatot létesítettünk, megszületett első és utolsó utódom. Egy fiúgyermek volt, kinek közös megegyezés alapján a Cynfael nevet adtuk. Gyönyörű gyermek volt, mint az anyja. Nem is élhettünk volna boldogabban, és mondanám, hogy itt véget is ér történetem. De sajnos nem tehetem.

Ahogy Cynfael egyre nőtt és erősödött, Lorelei hasonló iramban gyengült és csúnyult el. Mintha az összes ereje fokozatosan átszállt volna fiunkba. Egyre kevesebbet bújt elő bezárt ajtajú szobájából, s mikor sikerült benéznem a helyiségbe, a körülötte lévő régi könyvek halmai egyre nagyobbakká és valószínűleg áttekinthetetlenebbekké váltak. Bemenni viszont sosem tudtam, mert csak nagyritkán hagyta nyitva ajtaját, s akkor is a helyiségben tartózkodott. Amikor pedig nem ősi köteteit bújta, elment otthonról és sokszor éjszakákat töltött valahol a házon kívül, jóformán nem törődve se gyermekünkkel, se velem.

Egyik ilyen alkalommal történt az, hogy mielőtt itt hagyott volna minket újabb órákra, elfelejtette bezárni szobája ajtaját, így végre esélyt láttam arra, hogy nyugodtan kutakodjak egy kicsit. Cynfael akkor tízéves volt. Aznap talált egy kalandregényt az egyik polcon, azt kezdte éppen el. Ezt a tevékenységet órákon keresztül képes volt étkezésekkel való megszakítás nélkül folyamatosan művelni, tehát nem kellet attól félnem, hogy megzavar.

Odaléptem az ajtóhoz, lenyomtam a kilincset és az – mint még szinte soha ezelőtt – engedelmeskedett akaratomnak s utat engedett nekem a rejtélyes szobába. Végre lehetőségem nyílt annak titkainak felderítésére. Mihelyt átléptem a küszöböt, magamra zártam a helyiség egyetlen be- és kijáratát, majd körülnéztem. Most még több kötet hevert szanaszét, kupacokban és egyetlen rossz mozdulat által egyensúlyukat könnyen elvesztő oszlopokban. Odaléptem bevetetlen ágyához s az ott heverő kicsiny könyvkupacban kezdtem el kutakodni.

Ezek lapozgatása közben elég érdekes dolgokra bukkantam. Írtak kentaurokról, akiknek teste lóé, de a ló nyaka s feje helyén egy ember felső teste található; poltergeistekről (más néven kopogó szellem), akik a túlvilág és a mi világunk közt ragadt szellemek, nem tudtak eltávozni a másvilágra, ezért figyelemfelkeltésként törnek-zúznak az emberek lakásában, vagy esetleg családtagjaikéban, ha elköszönésre haláluk előtt nem volt lehetőség; vámpírokról, akik emberek vérét szívják s ez tartja őket életben, de a nap fénye halálos számukra; és halálhírnökökről mint a banshee vagy a doppelgänger, kiknek megjelenése után egy kiválasztott személy meg fog halni.

Már több könyvet átfutottam, hátha találok valamit arról, ami a családommal történik, de egyelőre semmi. Tanácstalanságomban az utolsó könyvet, amiből olvastam, az ágy másik oldalán fekvő párna felé dobtam. Érkezése után becsúszni látszott egyenesen a párna alá, de valaminek nekiütközött, ezért megállt. Odamentem, felemeltem a párnát és megpillantottam alatta egy bőrkötéses könyvet egy domború fordított pentagrammal az elülső borítóján. Felkeltette az érdeklődésemet a kötet, egyrészt mert különbözött a többitől, másrészt mert el volt rejtve. Nem haboztam hát, kinyitottam.

Gyorsan végigfutottam a fejezetcímeken. „Leghasznosabb varázsigék”, „Kentaur-szelídítés”, „Madarat tolláról…- alakváltás egy madártoll segítségével” és hasonlók. Mintha ez a könyv instrukciókat adott volna, afféle útmutatóként szolgált boszorkány-tevékenységekhez: tele volt mindenféle varázsigékkel, főzetek receptjeivel, rúnákkal és további olyan dolgokkal, amik afelé mutattak, hogy feleségem valami sötét dologra készül. Továbblapoztam, és a könyv vége felé egyre ijesztőbb és merészebb témákra leltem, mint például szertartások és emberáldozatok.

Néhány fejezetnél kis papírok voltak a könyvben, melyen Lorelei kézírásával jegyzetek vagy ’bevásárló listák’ voltak, melyeken szereplő dolgok egy-egy főzethez vagy szertartáshoz szükségesek. A könyv vége felé találtam egy pirossal írt listát a „Legyőzni a halált – vámpírrá válás” című fejezetnél, amelynek az volt a lényege, hogyan váljon valaki vámpírrá egy másik vámpír harapása nélkül. A listára ezek voltak felírva:

'Ártatlan lélek

Erdei útkereszteződés

Petrezselyemlevél

Tengeri só'

 

Olyan furcsának tűnt ez a négy dolog, mert nem nagyon kapcsolódtak egymáshoz. Azt is el tudtam képzelni, hogy három vagy négy különböző tevékenységhez szükséges dolgot egy lapra írt össze, de nem tartottam valószínűnek. Ez volt az egyetlen pirossal írt jegyzet, kapcsolódniuk kellet valahogy. Gondoltam, beleolvasok a fejezetbe, hátha kiderül belőle valami, de ekkor Cynfael szólított, hogy hazajött az édesanyja. Gyorsan visszadugtam a könyvet a párna alá, majd sebesen kirohantam a helyiségbél és óvatosan kilincsre zártam az ajtót. Csak kilincsre, mert elképzelhetőnek tartottam, hogy Lorelei emlékszik arra, hogy nem kulcsolta be.

Kisiettem a többiekhez és üdvözöltem Loreleit, aki odavetett nekem egy köszönést, majd beviharzott a szobájába és magára zárta az ajtót – megint. Aznap már nem láttam.

Este sokáig nem tudtam elaludni, nem hagyott nyugodni ez az egész rejtély. Gondolhattam volna úgy, hogy felesleges aggódnom, mivel úgysem léteznek ilyen lények és a szertartások sem működhetnek. De minél tovább merészkedtem ezzel kapcsolatos érzéseim és gondolataim sűrű erdejébe, úgy kezdtem elveszíteni szkeptikus énemet is, mely eddig az egyetlen támaszom volt mind mentálisan, mind fizikailag. Most már nemcsak azt éreztem, hogy hamarosan beleőrülök a körülöttem zajló eseményekbe, hanem hogy egy nap alatt a közérzetem és az erőnlétem is sokat romlott.

Eldöntöttem hát, hogy cselekednem kell. Olyan dolgot kell tennem, amire tizenhárom évvel ezelőtt gondolni sem mertem, mely életemet akkor rémálommá változtatta volna. Most viszont ennek a rémálomnak a bekövetkezését kell vele megakadályoznom.

Felkeltem az ágyamból, meggyújtottam a polcon lévő viharlámpát és megnéztem az időt. Pontosan fél tizenkettő volt, tehát lehet, hogy Lorelei még ébren van. Kimentem a szobája elé, megnéztem, hogy jön-e át valami minimális fény a kulcslyukon vagy az ajtó alatt, s mikor láttam a teljes sötétséget a helyiség előtti kis folyosón, visszamentem a szobámba a lámpáért és elindultam az udvarra.

Odakinn megkerültem a házat, így a hátsókertben elhelyezkedő kis fészerhez jutottam, amit már olyan régen nem használtunk, hogy szinte teljesen benőtte a lonc. Láttam, hogy a kamra melletti fatönkbe bele van állítva a balta, amivel régen a tüzelőt aprítottam, hát kihúztam és leszedtem vele a loncot, hogy bejussak az ajtón. Mikor sikerült kiszabadítanom a kilincset, ráeszméltem, hogy zárva van, ezért mérgemben betörtem az ajtót a baltával, mint holmi északi viking.

Mikor már a fészerben tartózkodtam, körülnéztem, de sehol nem találtam azt, amiért idejöttem: a baltát. Néhány másodperc után ráeszméltem, hogy az imént törtem be vele ide és hogy még mindig a kezemben tartottam. Egyre rosszabb volt az állapotom, Lorelei mentálisan tett tönkre.

Kábultan mentem vissza a házba, leraktam a lámpámat, majd halkan, könnyű léptekkel indultam el Lorelei szobája felé. Egyre jobban féltem tőle, főként a könyvekből szerzett tudása miatt, ami pár év alatt fekete mágussá, egy gonosz boszorkánnyá is tehette. Amikor a szobája elé érkeztem megálltam, és végiggondoltam, mi történt az elmúlt tizenhárom évben. Mi jót és mi rosszat éltünk meg együtt, mikor kezdett eltávolodni tőlünk és mikor vált szinte teljes mértékben elszigetelté. Könny szökött a szemembe. De nem volt mit tenni: letöröltem a legördülő cseppet az arcomról, elszámoltam háromig majd lenyomtam a kilincset és beléptem.

Korom sötét volt, szinte semmit nem lehetett látni. A helyismeretem alapján tájékozódtam, így kerestem meg az ágyat. Pontosan tudtam, hány lépésre voltam tőle, kiszámoltam, hogy mikor kell megállnom, hogy ne essek rá. Amikor már ott álltam az ágya mellett, sóhajtottam egy mélyet, mégis óvatosat, majd felemeltem a baltát. „Jó éjszakát…” – suttogtam, majd lecsaptam.

A baltám viszont rugalmas felületbe szaladt bele, s mivel nem tudtam ezt mire vélni, fegyveremet az ágyhoz vágva otthagytam, majd kirohantam a szobából és pár pillanattal később lámpástul tértem vissza. Láttam, amit nem akartam: hatalmas, vágás által okozott lyuk tátongott az egykor kényelmes bútordarab matracán, de holttest sehol. Majdnem sírva fakadtam dühömben; felkaptam a baltát és áthajítottam a szobán. Lorelei nem volt itt, de nem érzékeltem semmi jelét annak, hogy elment volna.

Magamhoz vettem az imént csúnyán odavágott fegyveremet, majd kisiettem az udvarra. Mielőtt kiléptem volna az ajtón, hangos sírás ütötte meg a fülemet a hátsókert felől. Arra vettem hát az irányt, mikor pedig hátraértem, megpillantottam az elszomorító, nyomasztó hang forrását: egy szellem-hölgyet. Nem akartam hinni a szememnek, mégis oly valósághű volt, oly hihetetlenül valódi, hogy kénytelen voltam.

Amint a nő észrevett, alakja elkezdett elhalványulni, ezzel együtt sírása is egyre távolibbnak hatott, majd pár pillanat múlva csak egy néma ködfolt jelezte egykori tartózkodási helyét. Nem tudtam mire vélni a jelenséget, míg a sokkhatás tartott, majd mikor elkezdtem gondolkodni, s ekkor eszembe villant az egyik könyv Lorelei szobájában.

Visszamentem a házba, be a szobába és megkerestem azt a bizonyos kötetet. Mikor úgy véltem, megtaláltam, felnyitottam és addig lapozgattam, míg reá nem leltem a keresett fejezetre. Kentaur… Gólem… Főnix… Kelpi… Halálhírnökök… igen, ez az a rész! Gyorsan átolvastam, és azt találtam, amire számítottam, s amitől féltem:

Banshee

A banshee ír halálhírnök, neve a gael ’Bean Sidhe’ szókapcsolatból ered, melynek jelentése ’tündérasszony’ vagy ’szellemasszony’. Minden ír nemesi klánhoz tartozott egy ilyen ősi szellem, kinek megjelenése és sírása az adott család egyik tagjának halálát jelzi. Közemberekre nem jelent semmiféle veszélyt. Ha az általa hallatott sírás halk, az illető halála békés és nyugodt lesz, ha viszont hangos, a halál módja is erőszakos.

Tehát a családom valamely tagja erőszakos halált hal. De melyikünk lesz az? Pontosabban melyikőjük? Bennem nem csorog ír arisztokrata vér, tehát csak Lorelei és Cynfael lehet a kiválasztott. Lehetségesnek tartottam, hogy Lorelei általam kimondott, pontosabban megkísérelt ítéletére célzott, melynek hamarosan mégiscsak be kell következnie, vagy… Cynfael!

Nevét kiabálva rohantam át a házon, benyitottam a szobájába… De az üres volt. Pánikba estem. Nem tudtam, mihez kezdjek, egyáltalán hol kellene elindítanom keresését? Hol lehet, és ami még fontosabb, Loreleinek van ehhez köze? Biztos voltam benne, hogy ő áll a háttérben.

Megálltam, átgondoltam a dolgokat, mert rájöttem, hogy kapkodással nem megyek semmire, csak rontok a helyzetemen. Elmerengtem azon, hogy mégis mi köze lehet Cynfael-nek Lorelei munkájához, mit akarhat csinálni vele az az asszony? Asszony… az volt egykor, most már egy rút, romlott lelkű boszorkánnyá vált.

Boszorkány… a könyv! A bőrkötéses útmutató, a párna alatt! Besiettem hát az immár sátáninak nevezhető helyiségbe, megkerestem a könyvet és az éppen szükséges fejezetet a vörössel írt listával.

Legyőzni a halált – vámpírrá válás

A vámpírok évezredek óta együtt élnek az emberekkel s azok véréből táplálkoznak, élnek. Ha valakit megharap egy az éjszaka ezen teremtményei közül, de meg nem öli, nyála az áldozat véráramába jutva megfertőzi és visszafordíthatatlanul vámpírrá változtatja a kiválasztott embert.

Van viszont egy másik, kevésbé egyszerű módszer arra, hogyan változzon valaki vámpírrá. Fel kell áldoznod egy ártatlan lelket éjfélkor, egy erdei útkereszteződésnél. Itt kell eltemetned a testet az áldozat véréből való fogyasztás után. A holtat egy verembe ásd koporsó nélkül, tengeri sóval és szárított petrezselyemmel meghintve. A ritus hatása napokon belül jelentkezni fog.

Vámpír… ez a nő elmebeteg! És Cynfael az ártatlan lélek! Körülnéztem a szobában, majd megakadt a szemem egy polcon, mely kis üvegcsékkel volt telerakva. Odarohantam, és láttam, hogy a petrezselyemből rengeteg hiányzik, a ’Tengeri só’ felirattal rendelkező pedig kiborult, és a polcról volt összekaparászva és felszedve valamennyi.

 Gyorsan felkaptam egy másik könyvet, majd kikerestem a ’Keresztutak’ című fejezetet, s olvastam:

Keresztutak

Sok ősi vallásban a keresztutak veszélyes helyek. Minden kereszteződés, másikat keresztező út megzavarja a Föld energiáinak áramlását. Ha ide temetünk egy halottat, az itt keletkezett energiaörvény nem hagyja szabadulni szellemét, ezért örökre ott ragad. Boszorkányokat, veszélyes bűnözőket, gyilkosokat keresztutak mellé temettek el.

Tehát ha Lorelei sikerrel jár, Cynfael örökre az erdőben fog bolyongani és nem találhat megnyugvást. Átsiettem a szobámba, az egyetlen helyiségbe, ahol óra volt, és láttam: tizenkét percem van éjfélig! Nem késlekedtem, fogtam a baltámat majd céltudatosan megindultam az erdő felé, melyhez a ház melletti kis utca vezetett.

Régen rengeteget sétáltunk az erdőben, kiváltképp mikor terhes volt. Egyik kedvenc helyünk egy, az erdő mélyén lévő keresztútnál található öreg tölgy volt s szinte biztos voltam benne, hogy azon az elhagyatott helyen viszi véghez a rituálét.

Futottam, de így is eltelhetett nyolc vagy tíz perc, mire már egészen közel voltam a célomhoz. Ekkor - életemben először – rossz irányba fordultam egy elágazódásnál, s mire erre ráeszméltem, megint eltelt pár perc. Minden erőmet bevetve rohantam vissza, s ahogy csak tudtam, rövidítettem az utamon. Végre sikerült elérkeznem a tölgyhöz…

Az első dolog, amit láttam, Lorelei volt. Egy, a tölgy gyökerei közé ásott gödör felett állt, lába mellett pedig egy földbe szúrt, régi tőr. A verembe szórt éppen valamit egy kis, mozsárra emlékeztető kőtálból. Hallotta lépteimet és a bokor zaját, ami mellett eljöttem, s mikor ennek hatására megfordult, láttam, hogy a szája körül vér csorog, és ami még meglepőbb volt, aminek már évek óta ember fia nem lehetett szemtanúja: mosolygott.

Elkéstem. A fiam halott, a feleségem, akinek a gyermekem helyett kéne halottnak lennie, egy vámpír és fekete boszorkány. Azt hittem, már-már reméltem, hogy ez a romlott lelkű, álnok banya most a fiam után küld, és már emeltem volna a baltát, hogy végső, megmaradt erőmet egybegyűjtve lesújtsak rá s magammal vigyem, de nem így történt.

Egy mozdulattal visszarúgott egy kupac földet fiam élettelen testére, majd egy hatalmas, mégis könnyed ugrással felkapaszkodott a fa egyik ágára s eltűnt a lombok közt.

Miután sokkhatásomból felébredve felismertem a helyzetet, többször átvizsgáltam a fát, de semmit sem találtam. Biztos voltam benne, hogy az ágak és levelek erdejében rejtőzik, mert sem a faágak mozgása, sem annak hangja nem adott jelet arra, hogy bármerre is menekült volna. Ki merem hát jelenteni: egyszerűen köddé vált.

Ki akartam ásni Cynfael földi maradványait a fa alól, de jártányi erőm sem volt. Tettem egy lépést - már balta nélkül, mert az kihullott a kezemből Lorelei elmenekülése során -, majd összeestem és sötétségen kívül másra nem emlékszem.

Hajnalban, hat óra körül sikerült magamhoz térnem. A nap sugarai átsütöttek a levelek között, s mély, könnyes álmomból felébresztve zavarták meg szomorú nyugalmamat. Láttam a gödörre visszahányt földet, a fa mellé leszúrt tőrt, az út közepén heverő baltát és a tölgy törzsére támasztott ásót.

Feltápászkodtam a porból, odaballagtam elföldelt gyermekemhez és az ásóval elkezdtem felszabadítani őt a föld alól. Egy-két perc után elértem azt a réteget, mely szintjére Lorelei Cynfael-t temette, de a fiam nem volt a veremben. Eltűnt, köddé vált. Mint az anyja.

Felesleges lett volna a teste keresésére indulni, úgysem találtam volna meg. Hazamentem hát s elkészítettem egy fejfát halott utódomnak. Nyolc óra tájékára elkészültem vele, fel is írtam rá:

Cynfael Lance

(1823-1833)

Kivittem a fejfát az erdőbe, s mielőtt visszaástam volna az immáron üres vermet, előhúztam a zsebemből egy rajzot, melyet még otthon raktam bele. Cynfael-t ábrázolta, egészen élethű volt. Lorelei szeretett rajzolni, hát Cynfael megkérte, rajzolja le. A fiú öt éves lehetett, amikor ez készült, ki volt tűzve a szobája falára. A megcsókoltam a papírlapot, beledobtam a verembe s könnytől csöpögő szemmel elkezdtem betemetni a vermet.

Mikor befejeztem az ásást és a fejfát is elhelyeztem, még áztattam a talajt könnyeimmel, megsirattam egyetlen gyermekem. Mikor úgy éreztem, hogy nem tehetek többet, kihúztam az addig földbe szúrt tőrt a talajból és megesküdtem, hogy addig nem nyugszom, míg át nem döföm Lorelei szívét saját gyilkos fegyverével.

Felálltam és megfordultam, hogy hazamenjek, de ekkor megláttam Cynfael-t azon az úton, melyen elindultam volna tovább. Nem hittem a szememnek, oda akartam rohanni hozzá, s magamhoz ölelni, de mielőtt megtehettem volna, annyit mondott: „Köszönöm”, és köddé vált, mint a banshee az udvarban.

Lehetséges, hogy sikerült felszabadítanom szellemét azzal, hogy megemlékeztem róla, hogy könnyeim átáztatták sírhantját? Máig nem tudom mi zajlott ott abban a percben, csak találgatni tudok, egy dolgot viszont biztosan tudok, érzek: Cynfael jól van ott, ahová került, nem ragadt ezen a világon.

Mikor hazaértem, bementem a fürdőszobába, hogy lemossam piszkos arcomat, s mikor megpillantottam magam a tükörben, majd’ megállt a szívem: nyakam jobb oldalán két kis, vörös harapás nyoma ékeskedett, ami azt jelenti, hogy Lorelei búcsúzóul örök kárhozatra ítélt, vámpírrá lettem általa.

Elköltöztem Írországból, most Coventry-ben, Közép-Anglia egy városkájában élek és próbálom a lehető legkevesebb áldozatot szedve elfogadni, mivé váltam. Lorelei pedig felszívódott, évek óta semmit sem találtam, amit hozzá tudnék kötni. Egy nap még úgyis megtalálom és átdöföm fekete szívét. Egy nap…

 

Coventry, 1946. december 13.

Címkék: Irodalom
Szólj hozzá!
2016. május 16. 16:38 - Daven Darkmoor

H. P. Lovecraft: Hol Poe sétált

Avagy verset fordítottam...

Hello, első Könyvtáros bejegyzés! :) Egy Lovecraft verssel jelentkezem ma, melyet lefordítottam, mert előttem még senki nem tette meg. Egyik kedvenc írómról másik kedvenc íróm írt verset. Hmmm...

Where Once Poe Walked

Eternal brood the shadows on this ground,
Dreaming of centuries that have gone before;
Great elms rise solemnly by slab and mound,
Arched high above a hidden world of yore.
Round all the scene a light of memory plays,
And dead leaves whisper of departed days,
Longing for sights and sounds that are no more.

Lonely and sad, a specter glides along
Aisles where of old his living footsteps fell;
No common glance discerns him, though his song
Peals down through time with a mysterious spell.
Only the few who sorcery's secret know,
Espy amidst these tombs the shade of Poe.

 

Hol Poe sétált

 Örökké e föld árnyain költve                                                                                                                Tovatűnt időkről álmodozott;                                                                                                                    Nagy szilfák ünnepélyes boltíve                                                                                                                Hajdankor világát rejt’geti ott.                                                                                                                        Körötte játszó, fénylő emlékek                                                                                                                        S múlt napról suttogó, holt levelek,                                                                                                                S ő kihunyt látvány s hang után vágyott.

 Bús, magányos szellem suhan tova                                                                                                              Még élvén képzett lábnyomai közt.                                                                                                            Nem tűnik különbnek, s mégis dala                                                                                                                Rejtelmes bűbájt zeng idők s korok közt:                                                                                                  Csak az, ki a varázslat titkát tudja,                                                                                                                E sírok közt Poe árnyát megpillantja.

 

Címkék: Irodalom
Szólj hozzá!
2016. május 08. 17:51 - Daven Darkmoor

Első bejegyzés, még csak óvatosan...

Mivel még hosszú, változatos életem alatt nem került sor arra, hogy ilyen formában tartsam a kapcsolatot az emberiséggel, ezért nyilvánvalóan nincs benne tapasztalatom, csupán ötleteim. A blogon szülőföldemre, a Morgue Hollow nevű kisvárosba kalauzollak el benneteket. Magáról a városról külön menüpontban találhattok később információt és térképet, amint sikerül mindent összeírnom és feltöltenem ide. Menüpontok továbbá:

1. Főtér: itt találhatóak majd azok a bejegyzések, amiknek nem nagyon lesz besorolásuk témájuk alapján.

2. Könyvtár: versek, novellák, esetleg talán majd valamikor egyszer később regény fejezetenként, bejegyzések más írókról, híres személyekről, könyvajánlók/könyvbeszámolók.

3. Színház, nagyszínpad: zene, videók, filmek/filmbeszámolók, multimédia :)

4. A Rengeteg: a város melletti erdőt mutatja be.

5. Kastély a Rengetegben: ide már csak végső elkeseredésedben, az erdőben való eltévedés következtében juthatsz el, ez az én otthonom. Sötét titkokat rejtő hely.

A két utolsó pontban pedig rólam és Morgue Hollow-ról találhattok némi információt. Egyelőre ennyi, az oldal még egy ideig szerkesztés alatt áll, jómagam sem tudom, mennyi időm lesz foglalkozni vele, szóval egyszer majd jelentkezem ;)

Címkék: Egyéb
Szólj hozzá!
Találd meg önmagad... mielőtt én talállak meg!