Hello, első Könyvtáros bejegyzés! :) Egy Lovecraft verssel jelentkezem ma, melyet lefordítottam, mert előttem még senki nem tette meg. Egyik kedvenc írómról másik kedvenc íróm írt verset. Hmmm...
Where Once Poe Walked
Eternal brood the shadows on this ground,
Dreaming of centuries that have gone before;
Great elms rise solemnly by slab and mound,
Arched high above a hidden world of yore.
Round all the scene a light of memory plays,
And dead leaves whisper of departed days,
Longing for sights and sounds that are no more.
Lonely and sad, a specter glides along
Aisles where of old his living footsteps fell;
No common glance discerns him, though his song
Peals down through time with a mysterious spell.
Only the few who sorcery's secret know,
Espy amidst these tombs the shade of Poe.
Hol Poe sétált
Örökké e föld árnyain költve Tovatűnt időkről álmodozott; Nagy szilfák ünnepélyes boltíve Hajdankor világát rejt’geti ott. Körötte játszó, fénylő emlékek S múlt napról suttogó, holt levelek, S ő kihunyt látvány s hang után vágyott.
Bús, magányos szellem suhan tova Még élvén képzett lábnyomai közt. Nem tűnik különbnek, s mégis dala Rejtelmes bűbájt zeng idők s korok közt: Csak az, ki a varázslat titkát tudja, E sírok közt Poe árnyát megpillantja.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.